Tisztelt Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium, Tisztelt Grósz Judit miniszteri biztos asszony!
Ezúton szeretnénk megköszönni a lehetőséget, hogy szakmai szövegségként hozzájárulhatunk az egyeztetési folyamathoz.
Üdvözöljük azt a kormányzati szándékot, amely a közmédia jövőjét meghatározó döntéseket széles körű szakmai és társadalmi egyeztetésre kívánja alapozni. Meggyőződésünk, hogy a közszolgálati média koncepciójának újragondolása csak akkor lehet sikeres, ha valóban figyelembe veszi mindazon szervezetek tapasztalatait és javaslatait, amelyek napi munkájuk során közvetlenül találkoznak a hiteles tájékoztatás, a médiaműveltség, a társadalmi reprezentáció és a digitális környezet hiányaival.
A kért csatolt dokumentumban részletesen bemutatjuk szakmai álláspontunkat a megjelölt kérdéskörökben – elsősorban a civil szektor, illetve ezen belül az állatvédelem területére fókuszálva.
A civil társadalom és ezen belül az állatok, állatvédelem szerepe a közmédia jövőjében
Az Állatvédők Érdekvédelmi és Szakmai Szövetségének és az Egzotikus Állatokat Védők Szakmai Szövetségének véleménye a közmédia jövőjéről szóló egyeztetéshez
Az alábbi szakmai vélemény a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium „Kérdések a közmédia jövőjéről” című konzultációs kérdéssorának szerkezetét követi. A válaszok a civil társadalom, ezen belül kiemelten az állatvédelem szempontjából fogalmazzák meg a közszolgálati média jövőjével kapcsolatos javaslatokat.
1. Feladat és közszolgálatiság 2030-ban
a. Mi legyen a közmédia feladata 2030-ban?
A közmédia 2030-ban akkor töltheti be valódi közszolgálati szerepét, ha a hiteles tájékoztatás mellett képes a társadalom egészét érintő problémák, folyamatok, kezdeményezések és működő megoldások bemutatására is.
A civil társadalom munkája ezen belül kiemelt figyelmet érdemel. Civil szervezetek nap mint nap szociális, egészségügyi, oktatási, környezetvédelmi, kulturális, közösségfejlesztési és állatvédelmi területeken dolgoznak, miközben jelentős részük nem rendelkezik professzionális kommunikációs kapacitással. Erőforrásaikat elsődlegesen saját társadalmi feladataik ellátására fordítják, nem médiamegjelenésre.
A közmédia olyan szerepet tölthet be, amelyet a piaci média önmagában nem tud: társadalmi jelentőségük alapján tehet láthatóvá ügyeket, problémákat és működő megoldásokat, függetlenül attól, hogy az adott szervezet mögött mekkora kommunikációs büdzsé áll.
Az állatvédelem területén a közmédia feladata nem merülhet ki egyedi, sokszor tragikus vagy konfliktusos esetek bemutatásában. Rendszeresen helyet kell kapnia a felelős állattartásnak, a fajismeretnek, az állatok szükségleteinek, a megelőzésnek, a kóborállat-probléma okainak, az ivartalanításnak, valamint a civil és szakmai szereplők munkájának is. A cél az, hogy a közmédia ne csupán kövesse a problémákat, hanem a szemléletformáláson keresztül azok megelőzéséhez is hozzájáruljon.
Az állatvédelem közszolgálati megjelenítésének a társállatként tartott fajok valós sokféleségét is tükröznie kell. A felelős állattartással kapcsolatos tájékoztatás ma jellemzően a kutya- és macskatartásra koncentrál, miközben egyre több háztartásban élnek madarak, kisemlősök, hüllők, kétéltűek, halak és más egzotikus állatok. E fajok tartási, környezeti, viselkedési és állategészségügyi szükségletei jelentősen eltérhetnek egymástól, ezért a közmédia feladata lehet a fajspecifikus, közérthető és megelőzést szolgáló tudás rendszeres közvetítése is.
b. Önök szerint mit jelent ma a közszolgálatiság?
A közszolgálatiság azt jelenti, hogy a média nem kizárólag a nézettség, a kattintásszám vagy az aktuális hírérték alapján választ témát, hanem figyelembe veszi a társadalmi jelentőséget, a közérdeket és a hosszabb távú társadalmi hatást is.
Közszolgálati feladat a hiteles tájékoztatás mellett az ismeretterjesztés, az oktatás, a társadalmi felelősségvállalás erősítése, a helyi és országos közösségek összekapcsolása, valamint azoknak a területeknek a bemutatása, amelyek piaci alapon nem feltétlenül jutnak megfelelő nyilvánossághoz.
Az állatvédelemben ez különösen fontos. Számos probléma – például a nem kívánt szaporulat, az állatok elhagyása, a faj- és szükségletismeret hiánya vagy a felelőtlen állatbeszerzés – jelentős részben megelőzhető lenne megfelelő tudással és szemléletformálással. A közszolgálati média ezen a területen tényleges prevenciós eszköz lehet.
c. Hogyan mérhető a közmédia társadalmi hasznossága – milyen mutatók, visszajelzési csatornák jöhetnek szóba a nézettségen túl?
A nézettség fontos, de önmagában nem mutatja meg a közszolgálati tartalom társadalmi hasznosságát. A társadalmi hatás méréséhez indokolt további mutatók és visszajelzési csatornák alkalmazása.
Ilyen lehet a közönség ismereteinek és attitűdjeinek időszakos mérése, a tartalmakhoz kapcsolódó visszajelzések elemzése, a regionális és társadalmi elérés vizsgálata, valamint annak értékelése, hogy egy-egy téma hozzájárul-e a közösségi részvétel, az önkéntesség, az adományozás vagy a felelős magatartás erősödéséhez.
Az állatvédelmi tartalmak esetében érdemes azt is vizsgálni, hogy az adott kommunikáció közvetített-e használható gyakorlati tudást, segítette-e a tévhitek csökkentését, illetve elért-e olyan társadalmi csoportokat, amelyekhez a civil szervezetek saját kommunikációs csatornáikon nem jutnak el.
2. Tartalmi hiányok és megőrzendő értékek
a. Milyen tartalmak hiányoznak a jelenlegi kínálatból?
Az állatvédelem területén elsősorban a rendszerszintű, megelőző és edukatív tartalmak hiányoznak. A nyilvánosságban gyakran egyedi, rendkívüli vagy érzelmileg erős esetek jelennek meg, miközben lényegesen kevesebb szó esik az okokról és a megelőzés lehetőségeiről.
Hiányzik vagy nem jelenik meg kellő rendszerességgel a felelős állattartás edukációja, az egyes fajok viselkedésének és szükségleteinek bemutatása, a kóborállat-probléma okainak ismertetése, a prevenciós programok – különösen az ivartalanítás és a szemléletformálás – szerepe, valamint a civil állatvédők mindennapi munkájának láthatóvá tétele.
Fontos az is, hogy az állatvédelmi tartalom ne szűküljön kizárólag a kutya–macska kérdésre. A társadalom számos más állatfajjal él együtt vagy kerül kapcsolatba, ezért szükség van a teljesebb, fajspecifikus és szakmailag hiteles ismeretterjesztésre is.
Az “egzotikus állat” gyűjtőfogalom rendkívül különböző biológiai és viselkedési sajátosságokkal rendelkező fajokat foglal magában, ezért ezek megfelelő tartásához általános állattartási ismeretek önmagukban nem elegendők.
A megelőzés szempontjából különösen fontos lenne, hogy a leendő állattartók már az állat beszerzése előtt hiteles információhoz jussanak az adott faj várható élettartamáról, felnőttkori méretéről, helyigényéről, táplálásáról, hőmérsékleti, fény-, páratartalmi és társas szükségleteiről, a megfelelő tartási környezet kialakításának költségeiről, valamint az elérhető állatorvosi ellátásról. Számos későbbi állatjólléti probléma már a vásárlás vagy beszerzés pillanatában megelőzhető lenne megfelelő előzetes tájékoztatással.
Az egzotikus állatok esetében is külön problémát jelenthet az impulzív állatbeszerzés. Egy látványos, különleges vagy a közösségi médiában népszerűvé váló faj iránt rövid idő alatt jelentősen megnőhet az érdeklődés, miközben az állat tartásának valós feltételei, hosszú élettartama, felnőttkori mérete vagy speciális szükségletei kevésbé válnak láthatóvá. A közszolgálati kommunikáció fontos prevenciós feladata ezért nemcsak annak bemutatása, hogyan kell egy adott állatot megfelelően tartani, hanem annak tudatosítása is, hogy az állatválasztás hosszú távú felelősség, és nem minden faj megfelelő minden élethelyzethez.
b. Mi az, ami jól működik a mai közmédiában, és amit semmiképp nem szabad elveszíteni az átalakulás során?
Megőrzendő érték az országos elérés, a televízió, rádió és online felületek együttes jelenléte, a regionális problémák országos szintre emelésének lehetősége, valamint a hiteles szakmai tartalom előállítására alkalmas szerkesztőségi háttér.
Kiemelten fontos az MTI országos hírterjesztő szerepe is. Egy társadalmilag jelentős civil kezdeményezés vagy helyi probléma MTI-megjelenése nemcsak közvetlen nyilvánosságot biztosíthat, hanem lehetővé teszi, hogy a hír regionális és helyi médiumokhoz is eljusson.
Ezeket a meglévő képességeket az állatvédelmi és civil tartalmakra is tudatosan ki kell terjeszteni.
3. Egyidejű generációs elérés
a. Milyen típusú tartalmak kelthetik fel az idősebb, jellemzően vagy kizárólag a közmédiából tájékozódó közönség érdeklődését?
Az idősebb közönség számára különösen fontosak lehetnek a közérthető, gyakorlatias, a mindennapi élethez kapcsolódó tartalmak. Az állatvédelemben ilyen a felelős állattartás, az állatok egészséges és biztonságos tartása, a helyi szolgáltatások és segítségnyújtási lehetőségek ismertetése, valamint a tévhitek szakmailag hiteles tisztázása.
A közmédia ezen a korosztályon keresztül olyan háztartásokat is elérhet, amelyekhez közösségi médiás kampányok vagy civil szervezeti felületek alig jutnak el. Ezért a hagyományos televíziós és rádiós ismeretterjesztés továbbra is kiemelt jelentőségű.
b. Milyen témák és tartalmak szólíthatják meg a fiatalabb korosztályt, amely alig vagy egyáltalán nem fogyaszt hagyományos médiát?
A fiatalabb korosztály elérésében a rövid, vizuális, közösségi médiára optimalizált és könnyen megosztható tartalmak lehetnek hatékonyak. Ugyanakkor a forma nem mehet a szakmai hitelesség rovására.
Az állatvédelem önmagában erős kapcsolódási pont lehet a fiatalabb generációk felé. A felelős állattartás, az örökbefogadás, a fajismeret, a tévhitek cáfolata, az állati viselkedés érdekességei, valamint a civil önkéntesség és társadalmi felelősségvállalás olyan témák, amelyek rövid digitális formátumban is jól feldolgozhatók.
Az egzotikus állatok a fiatalabb korosztály megszólításában különösen releváns témát jelenthetnek, mivel számos faj éppen a közösségi médiában válik ismertté vagy divatossá. Ezt az érdeklődést a közmédia tudatosan felhasználhatja edukációra, a látványos vagy rövid tartalmakhoz olyan szakmai információkat kapcsolhat, amelyek bemutatják az állat valós szükségleteit, a tartással járó hosszú távú felelősséget és azt is, hogy egy közösségi médiában vonzónak tűnő ember–állat kapcsolat önmagában nem bizonyítja az állat megfelelő jóllétét.
c. Van-e olyan formátum vagy tartalomtípus, amely mindkét csoportot hitelesen tudja megszólítani, vagy inkább párhuzamos, célcsoport-specifikus stratégiára van szükség?
A szakmai üzenet lehet közös, a formátumot azonban célszerű a különböző célcsoportok médiahasználatához igazítani. Ugyanabból a szakmailag ellenőrzött témából készülhet televíziós magazinanyag, rádiós beszélgetés, hosszabb online cikk, podcast, rövid videó vagy infografika.
Nem különböző valóságokat, hanem ugyanannak a hiteles tudásnak többféle, célcsoporthoz illesztett megjelenési formáját tartjuk célszerűnek.
4. A közmédia szerepe a helyi közösségekben
a. Mi legyen a közmédia szerepe a helyi közösségek életében (pl. helyi/regionális televíziók, helyi hírszolgáltatás, helyi rádiók)?
A helyi és regionális közmédia szerepe nem merülhet ki a települési események és hírek közvetítésében. Közszolgálati feladatként olyan, az adott térség mindennapi életéhez kapcsolódó információkat is rendszeresen el kell juttatnia a lakossághoz, amelyek segítik a megelőzést, a felelős magatartást, valamint az ember, az állatok és a természeti környezet közötti konfliktusok csökkentését.
Az állatvédelem szempontjából ennek különös jelentősége van, hiszen az állatvédelmi problémák jelentős része helyi szinten jelenik meg, és településenként, térségenként körül határolhatóan eltérhet. Más problémákkal találkozik egy nagyvárosi közösség, egy külterületi vagy tanyás térség, egy erdőkkel határos település, illetve egy olyan terület, ahol jelentős a kóborállat-állomány.
A helyi és regionális média ezért közvetlen, gyakorlati és cselekvésre alkalmas információkat adhat a helyi kóborállat-helyzetről és az ebrendészeti ellátásról; az elérhető ivartalanítási, oltási és egyéb prevenciós programokról; a helyi állatvédő szervezetekről és segítségnyújtási lehetőségekről; az állatorvosi ellátás helyi lehetőségeiről; önkéntes programokról és helyi állatvédelmi kezdeményezésekről; valamint az adott település vagy térség sajátos állatvédelmi és állatjólléti problémáiról.
A közmédia helyi szerepe azonban ennél szélesebb lehet. Az állatokkal és a természeti környezettel való együttélés számos olyan időszakos, szezonális vagy területileg meghatározott helyzetet teremt, amelyben egy rövid, megfelelő időben közzétett figyelemfelhívás akár konkrét károk, balesetek vagy állatpusztulás megelőzését is szolgálhatja.
Ilyen lehet például a vadon élő állatok egyes párzási, ellési, vonulási vagy fokozott mozgással járó időszakainak bemutatása. A szarvasbőgés vagy más, megnövekedett vadmozgással járó időszakok idején a helyi média célzottan felhívhatja az autósok figyelmét arra, hogy az adott térség közútjain fokozottan számítani kell vadállatok megjelenésére, mely időszakokban és napszakokban nagyobb a kockázat, és milyen magatartással csökkenthető a balesetveszély.
Hasonló közszolgálati szerepet tölthet be a közmédia a veszettség elleni orális vakcinázási programok és az ezekhez kapcsolódó, érintett területeken elrendelt korlátozások idején. A helyi televízió, rádió és hírszolgáltatás gyorsan és széles körben eljuttathatja a lakossághoz, hogy az intézkedés milyen területet érint, meddig tart, mire kell figyelni, mi a teendő a vakcinát tartalmazó csalétek megtalálásakor, és miért fontos a szabályok betartása.
Ugyanilyen jelentős a természetes élőhelyeken történő felelős emberi jelenlét bemutatása. Az erdő, a mező és más természetközeli terület nem kizárólag rekreációs tér, hanem vadon élő állatok élőhelye. Ennek tudatosítása az állatvédelmi és természetvédelmi szemléletformálás közös feladata.
Különösen fontos az erdőben kutyával vagy más társállattal történő közlekedés szabályainak és etikai szempontjainak közérthető bemutatása. A kutya domesztikált társállatként az emberrel együtt érkezik egy olyan élőhelyre, amely számos vadon élő faj otthona. A természetes környezetben ezért nem az ott élő állatoknak kell alkalmazkodniuk az emberhez és társállatához, hanem nekünk kell jelenlétünket úgy alakítanunk, hogy az a lehető legkisebb zavarást okozza az élővilág számára.
Ez a szemlélet túlmutat a hagyományos értelemben vett állatmentésen. Az állatvédelem része az is, hogy megelőzzük a vadállatok zavarását, sérülését, közúti elütését, az élőhelyek indokolatlan terhelését, illetve az ember és a vadon élő állatok közötti konfliktushelyzeteket.
Az állatvédelem egy méltatlanul elhanyagolt része az egzotikus kisállatok (pl. hüllők, díszmadarak, nyúl és rágcsálók) mentése, amely eseti vagy szervezeti bemutatása nagyban segítené mind a társadalmi érzékenyítést, mind a hatósági intézkedések létrejöttét. Mivel ezen állatok száma a háztartásokban jelentős, az állattartók tudása viszont hiányos, a közmédia ezen jellegű tájékoztatása hiánypótló lehet Magyarországon, amely megjelenhet akár állatvédőkről szóló magazinműsorokban, pár másodperces figyelemfelkeltő spotokban, vagyis ennek kivitelezése célközönségre szabott lehet. Az egzotikus állatokat védő szervezetek köré több helyi közösség is épült, vagyis az országos hatókörű szervezetek magja egy kisebb (városi vagy kerületi) csapatot rejt magában, így a helyi közösségek építésében és állatszeretetre nevelésében is nagy szerepet kaphatnak.
A helyi tájékoztatás az egzotikus állatok esetében is jelentős lehet. Egyes térségekben különösen fontos lehet a lakosság tájékoztatása az elszökött vagy elengedett idegenhonos állatokkal kapcsolatos teendőkről, a talált különleges állatok megfelelő kezeléséről, valamint arról, hogy ilyen esetben milyen szakmai vagy hatósági segítség vehető igénybe. A felelős állattartás része annak tudatosítása is, hogy egy megunt vagy tovább már nem tartható állat természetbe történő elengedése nem megoldás, az állat számára is súlyos következményekkel járhat, és a helyi élővilágot is veszélyeztetheti.
A regionális közmédia ebben különösen hatékony lehet, mert a tájékoztatást helyhez és időhöz tudja igazítani. Nem általánosságban kell beszélnie egy problémáról, hanem akkor és ott, ahol az ténylegesen aktuális. Egy erdős térségben más állatvédelmi információ lehet releváns, mint egy nagyvárosban, egy mezőgazdasági területen, egy vízparti településen vagy egy jelentős kóborállat-problémával küzdő térségben.
A helyi közmédia ezért az állatvédelem szempontjából egyszerre lehet hírszolgáltató, edukációs felület, prevenciós eszköz és korai figyelemfelhívó csatorna. A cél nem az, hogy kizárólag akkor beszéljünk az állatokról, amikor már megtörtént egy baleset, állatkínzás, konfliktus vagy más probléma. Sok esetben éppen az jelenti a valódi közszolgálati értéket, ha a megfelelő információ néhány nappal vagy héttel korábban jut el az emberekhez.
A helyi közmédia így az adott közösség saját természeti környezetéhez, élővilágához és mindennapi élethelyzeteihez igazodva járulhat hozzá az együttélés kultúrájának kialakításához: ahhoz a szemlélethez, amelyben az ember nem kizárólag használója és alakítója a környezetének, hanem felelősséget is vállal azért az élővilágért, amellyel azt megosztja.
b. Milyen tartalmi vagy együttműködési modell tenné ezt a szerepet fenntarthatóvá?
Fenntartható modellnek azt tartjuk, amelyben a helyi és regionális szerkesztőségek nem alkalomszerűen, egy-egy rendkívüli eset kapcsán fordulnak az állatvédelem és a természetvédelem szereplőihez, hanem állandó, átlátható és szakmailag sokszínű kapcsolatrendszert építenek ki. Ennek alapja lehet a helyi civil szervezetekkel, szakmai ernyőszervezetekkel, civil központokkal, állatorvosokkal, önkormányzatokkal, ebrendészeti szolgáltatókkal, természetvédelmi szakemberekkel, nemzeti park igazgatóságokkal és más releváns helyi szereplőkkel kialakított rendszeres kapcsolattartás.
Hasznosnak tartjuk helyi és regionális témabeküldő rendszer, jól azonosítható szerkesztőségi kapcsolattartók, valamint rendszeres témabörzék és szerkesztőségi–civil–szakmai egyeztetések kialakítását. Ezek nem helyettesítenék a szerkesztői döntést, és nem biztosítanának automatikus megjelenést, hanem abban segítenének, hogy a szerkesztőségek időben értesüljenek a helyben jelentkező problémákról, megelőzési lehetőségekről és jó gyakorlatokról, ne kizárólag akkor, amikor egy ügy már krízissé vagy országos hírré vált.
A fenntarthatóságot erősítheti egy regionálisan kialakított, szezonális szerkesztőségi tématerv is. Az állatvédelemben számos kérdés előre jelezhető időszakokhoz kapcsolódik: ivarzási és szaporodási időszakok, vadmozgás, szarvasbőgés, költési vagy ellési időszakok, hőség, téli hideg, ünnepi időszakok, veszettség elleni vakcinázási programok vagy más, időszakosan fokozott figyelmet igénylő helyzetek. Ha ezek nem esetlegesen, hanem előre tervezetten jelennek meg a regionális médiában, a közmédia valódi prevenciós funkciót tud betölteni.
Érdemes kialakítani egy ellenőrzött regionális szakértői és kapcsolattartói kört is, amelyből a szerkesztőség az adott témához megfelelő szakembert vagy gyakorlati szereplőt tud bevonni. Ez különösen fontos az állatvédelemben, ahol egyetlen szervezet vagy szakember nem képviselheti hitelesen valamennyi állatfaj, tartási forma, vadon élő állatokkal kapcsolatos kérdés és helyi probléma szakmai hátterét. Álláspontunk szerint nem helyes és hosszú távon nem is fenntartható az a jelenlegi gyakorlat, amelyben a korábbi, Fidesz-kormány által létrehozott Közös ügyünk az állatvédelem Alapítvány, illetve az általa preferált szervezeti és szakmai kör jelenik meg az állatvédelem elsődleges, sok esetben kizárólagos képviselőjeként, és tesz országos érvényű megállapításokat az állatvédelem különböző kérdéseiben.
A hiteles országos kommunikációhoz és szakmai állásfoglalásokhoz szélesebb körű, átlátható és plurális szakmai részvételre van szükség, mindig az adott kérdéshez ténylegesen értő és abban gyakorlati tapasztalattal rendelkező szereplők bevonásával.
A helyi és országos közmédia együttműködésében célszerű olyan modellt kialakítani, amelyben az országosan elkészített, szakmailag ellenőrzött alapinformációk regionálisan kiegészíthetők az adott térségre vonatkozó konkrét adatokkal, elérhetőségekkel és figyelmeztetésekkel. Így nem kell minden szerkesztőségnek ugyanazt a szakmai tartalmat újra előállítania, miközben a tájékoztatás megőrzi helyi relevanciáját.
A közösség visszajelzése ugyancsak része lehet a modellnek. A helyi lakosság, civil szervezetek és szakemberek tapasztalatai segíthetik annak felismerését, hogy mely témák igényelnek több magyarázatot, milyen visszatérő konfliktusok jelentkeznek, illetve mely információk jutnak el nehezen az érintettekhez. A fenntartható együttműködés így nem egyszeri kampányokra, hanem folyamatos információáramlásra, előre tervezésre és kölcsönös visszacsatolásra épülhet.
A cél egy olyan működési modell, amelyben a regionális közmédia nem csupán reagál a helyi állatvédelmi eseményekre, hanem időben felismeri, előkészíti és közvetíti azokat az információkat is, amelyekkel egy-egy probléma megelőzhető vagy mérsékelhető.
c. Milyen szerepe legyen a közmédiának a külföldön élő magyarság elérésében, megszólításában?
A külföldön élő magyarság megszólításában a közmédia egyik legfontosabb feladata a magyarországi társadalmi folyamatokról kialakuló kép tényszerű, arányos és összefüggéseiben értelmezhető bemutatása lehet.
A közösségi médiában terjedő információk természetükből fakadóan gyakran a rendkívüli, érzelmileg erős vagy konfliktusos eseteket emelik ki. Az algoritmikus terjesztés és a felhasználói megosztások következtében egy-egy súlyos történet aránytalanul nagy láthatóságot kaphat, miközben a hétköznapi működés, a változások, a megelőző munka és a működő megoldások kevésbé jelennek meg. Ez különösen a külföldről történő tájékozódás esetében vezethet torz vagy hiányos valóságképhez.
Az állatvédelemben ez jól érzékelhető: a közösségi médiában jellemzően a legsúlyosabb állatkínzási, elhanyagolási vagy mentési esetek válnak széles körben láthatóvá. Ezek valós problémák, bemutatásuk indokolt, de önmagukban nem alkalmasak arra, hogy a magyarországi állatvédelem egészéről képet adjanak. A közmédia feladata lehet ezek kontextusba helyezése: a problémák gyakoriságának és okainak, a regionális különbségeknek, a jogi és intézményi környezetnek, a civil és szakmai munkának, a prevenciós programoknak és a folyamatban lévő változásoknak együttes bemutatása.
A külföldön élő magyar közönség számára ezért nem elsősorban több, hanem kiegyensúlyozottabb és ellenőrizhetőbb információra van szüksége. A közmédia hozzáadott értéke az lehet, hogy a kiragadott esetek mellett megmutatja az összképet, különbséget tesz egyedi szélsőséges eset és rendszerszintű jelenség között, és világosan jelzi, milyen problémák valósak, milyen válaszok születtek rájuk, illetve mely kérdések igényelnek további megoldást.
Ez nem a problémák kisebbítését vagy elfedését jelenti, hanem éppen azok pontosabb megértését. A közszolgálati tájékoztatás feladata ebben az értelemben a valóság kiegyensúlyozása: a nehézségek, hiányosságok és konfliktusok bemutatása mellett a tényleges társadalmi, szakmai és intézményi folyamatok láthatóvá tétele is.
A digitálisan, földrajzi korlátoktól függetlenül elérhető közszolgálati tartalmak így a külföldön élő magyarság számára is hiteles viszonyítási pontot jelenthetnek a magyarországi állatvédelem és más társadalmi ügyek megértéséhez.
5. Dezinformáció, hiteles tájékoztatás és médiaműveltség
a. Hogyan kezelje a közmédia a dezinformáció és a hiteles tájékoztatás kihívásait a mesterséges intelligencia korában?
A közmédiának a hiteles tájékoztatás egyik elsődleges garanciájává kell válnia. Ennek alapja az ellenőrzött forráshasználat, a szakértői validáció, a tény és vélemény világos elkülönítése, valamint a mesterséges intelligenciával előállított vagy módosított tartalmak átlátható kezelése.
Az állatvédelem különösen sérülékeny a dezinformációval szemben. Téves tartási, viselkedési, táplálási, állategészségügyi vagy mentési információk közvetlen állatjólléti kárt is okozhatnak. Ezért ezen a területen különösen fontos, hogy a közmédia az adott kérdéshez valóban értő szakembereket és gyakorlati tapasztalattal rendelkező szereplőket vonjon be.
Az állatvédelem sokszereplős terület; hiteles megjelenítése hosszú távon nem épülhet egyetlen szervezet vagy intézmény kizárólagos jelenlétére. Ezzel visszacsatoltunk a jelenlegi problémára. A szakmai pluralitás és a megfelelő szakértő kiválasztása a hitelesség része.
Az egzotikus állatok tartása különösen érzékeny területe az online dezinformációnak. A közösségi médiában terjedő tartalmak gyakran néhány másodperces vagy perces jelenetek alapján mutatnak be egy-egy fajt, miközben nem látható az állat teljes tartási környezete, hosszú távú állapota vagy az, hogy az adott viselkedés valójában mit jelent.
Az állat látszólagos nyugalma, szelídsége vagy emberrel való szoros interakciója önmagában nem bizonyítja a megfelelő állatjóllétet. A közmédia feladata ezért az lehet, hogy a látványos tartalmak mellett szakmailag ellenőrzött ismereteket közvetítsen, és különösen az egzotikus fajok esetében következetesen az adott fajhoz vagy fajcsoporthoz értő szakembert vonjon be.
b. Milyen szerepe lehet a közmédiának a hiteles tájékoztatásban a keresőplatformok korában?
A keresőplatformok és közösségi felületek korában a közmédia értéke abban állhat, hogy ellenőrzött, visszakereshető és szerkesztői felelősséggel ellátott információt biztosít.
Az állatvédelemben célszerű olyan közérthető, jól kereshető tudásanyagokat létrehozni, amelyek a gyakori lakossági kérdésekre szakmailag hiteles választ adnak. Így a közmédia nem csupán aktuális hírszolgáltatóként, hanem megbízható referenciapontként is működhet.
Az egzotikus állatokkal kapcsolatos hiteles, magyar nyelvű, közérthető és könnyen visszakereshető információk különösen fontosak. Egy leendő állattartó sok esetben internetes keresésből vagy közösségi médiából szerzi első ismereteit, ahol a szakmailag megalapozott és az ellenőrizetlen tartalom egymás mellett jelenik meg. A közmédia ezen a területen olyan megbízható tudásbázist hozhat létre, amelyhez már az állat beszerzése előtt is fordulni lehet.
c. Milyen szerepet vállalhat a közmédia a digitális műveltség és a médiahasználati ismeretek fejlesztésében?
A közmédia feladata lehet annak bemutatása: hogyan különböztethető meg a hiteles forrás az ellenőrizetlen tartalomtól, hogyan értelmezhető felelősen egy közösségi médiában terjedő állítás, és mikor szükséges szakmai forráshoz fordulni.
Az állatvédelem jó gyakorlati példaterület lehet a médiaműveltség fejlesztésére, mert ezen a területen különösen sok érzelmileg erős, gyorsan terjedő és sokszor ellenőrizetlen információ jelenik meg.
Az egzotikus állatokkal kapcsolatos internetes tartalmak jó példát kínálnak annak bemutatására is, hogyan kell kritikusan értékelni az online információkat. Fontos tudatosítani, hogy egy nagy követőtáborral rendelkező tartalomkészítő, egy látványos videó vagy egy gyakran megosztott állattartási tanács önmagában nem szakmai forrás. A közmédia médiaműveltségi feladata lehet annak bemutatása, hogy állattartási kérdésekben milyen források tekinthetők megbízhatónak, és mikor szükséges fajspecifikus szakember vagy állatorvos segítségét kérni.
6. Kultúra, oktatás és tudomány közvetítése
a. Mi legyen a közmédia szerepe a kultúra, az oktatás és a tudomány közvetítésében?
A közmédiának a tudományos és szakmai ismereteket közérthető, a mindennapi életben is használható tudássá kell alakítania. Ez különösen fontos olyan területeken, ahol a lakosság döntései közvetlenül befolyásolják más élőlények jóllétét.
Az állatvédelemben a tudományos ismeretek – például az etológiai, állategészségügyi vagy fajspecifikus tudás – bemutatása szükséges, de önmagában nem elegendő. A társadalmi felelősség, a gyakorlati állattartási ismeretek, a megelőzés és a kulturális attitűdök formálása ugyanolyan fontos.
A közmédia ezért az állatvédelemben egyszerre tölthet be tudományos ismeretterjesztő, oktatási és szemléletformáló szerepet.
Az egzotikus állatok bemutatásakor is különösen jól érzékelhető, hogy az állatvédelem nem választható el a biológiai, etológiai és állategészségügyi ismeretektől. Egy állat jólléte nem abból ítélhető meg, hogy emberi szemmel szerethetőnek, boldognak, nyugodtnak vagy szelídnek tűnik-e, hanem abból, hogy a fajára jellemző biológiai, környezeti és viselkedési szükségletei megfelelően teljesülnek-e.
A közmédia tudományos-ismeretterjesztő szerepe ezen a területen éppen abban lehet jelentős, hogy a fajspecifikus tudást a mindennapi állattartás nyelvére fordítja le, és segít különválasztani az emberi értelmezést az állat tényleges szükségleteitől.
7. A társadalom reprezentációja
a. Mi legyen a közmédia szerepe a kisebbségek és a vallási közösségek bemutatásában, megszólításában?
A közmédia feladata ezen a területen nem merülhet ki abban, hogy a kisebbségi, vallási vagy más, sajátos társadalmi helyzetű közösségek időnként megjelennek a médiatartalmakban. A valódi közszolgálati szerep ennél szélesebb: nemcsak róluk kell beszélni, hanem őket is meg kell tudni szólítani.
A megfelelő reprezentáció ezért egyszerre jelent hiteles bemutatást, hozzáférést és célzott kommunikációt.
Fontos, hogy a közmédia kerülje a leegyszerűsítő, általánosító vagy megbélyegző ábrázolást, és ne kizárólag valamely probléma kapcsán mutasson be egy-egy társadalmi csoportot. A közösségek élethelyzetének, helyi sajátosságainak és tényleges információs szükségleteinek megértése nélkül a közszolgálati kommunikáció könnyen formálissá válhat, és éppen azokhoz nem jut el, akiket el szeretne érni.
Az állatvédelem területén szerzett gyakorlati tapasztalataink is azt mutatják, hogy a különböző társadalmi csoportok megszólításakor nem elegendő ugyanazt az információt azonos formában közzétenni. Figyelembe kell venni többek között:
• az adott közösség tényleges médiahasználati szokásait;
• az információhoz való hozzáférés lehetőségeit;
• a társadalmi és szociális környezetet;
• az előzetes ismereteket;
• a helyben jelentkező problémákat;
• valamint azt, hogy milyen nyelvezet és tartalmi forma teszi az információt valóban érthetővé és alkalmazhatóvá.
A közmédia ebben sajátos és nehezen helyettesíthető szerepet tölthet be. Mivel széles körben, előfizetési vagy más jelentősebb anyagi feltételek nélkül hozzáférhető, olyan társadalmi csoportokat is elérhet, amelyek számára a fizetős médiatartalmak, streamingplatformok vagy más előfizetéses információforrások kevésbé hozzáférhetők.
Ezért különösen fontos, hogy a közszolgálati csatornák ne kizárólag általános közönségben gondolkodjanak, hanem tudatosan készítsenek olyan tartalmakat is, amelyek egy-egy társadalmi csoport valós élethelyzetéhez, tudásszintjéhez és információs szükségletéhez igazodnak.
Az állatvédelmi kommunikációban ez azt jelenti, hogy ugyanazt az alapvető szakmai célt – például a felelős állattartás erősítését – eltérő társadalmi környezetben eltérő megközelítéssel lehet eredményesen közvetíteni. Más információra és más kommunikációs formára lehet szükség egy nagyvárosi, magasabb információs hozzáféréssel rendelkező közönség esetében, mint egy szociálisan hátrányos helyzetű, kevésbé digitalizált településrészen.
Ennek azonban soha nem szabad alacsonyabb szakmai minőséget jelentenie. A közérthetőség nem azonos a szakmai tartalom leegyszerűsítésével vagy leértékelésével. A cél az, hogy ugyanaz a hiteles tudás minden társadalmi csoport számára hozzáférhető és használható formában jelenjen meg.
A kisebbségek, vallási és más társadalmi közösségek közszolgálati megszólításában ezért fontosnak tartjuk a helyi tapasztalatok, civil és közösségi szereplők bevonását is. Ők segíthetnek annak megértésében, hogy egy adott közösség milyen felületeken érhető el, milyen kérdések foglalkoztatják, és milyen kommunikációs megközelítés lehet valóban hatékony.
A megfelelő reprezentáció tehát nem pusztán médiabeli jelenlét. Azt is jelenti, hogy a közmédia minden társadalmi csoport számára tényleges hozzáférést biztosít a közérdekű tudáshoz, és képes őket saját élethelyzetükből kiindulva, méltóságteljesen és hatékonyan megszólítani.
b. Hogyan javítható érdemben a kisebbségek és a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok reprezentációja a tartalomban?
A hátrányos helyzetű társadalmi csoportok megfelelő reprezentációja nem kizárólag azt jelenti, hogy ezek a közösségek milyen gyakorisággal vagy milyen módon jelennek meg a közmédia tartalmaiban. Ugyanilyen fontos kérdés, hogy a közmédia képes-e ténylegesen elérni és megszólítani őket, illetve biztosít-e számukra a mindennapi életükben használható, érthető és hiteles információt.
Az állatvédelem területén végzett, szegregátumokat is érintő gyakorlati munkánk során rendszeresen vizsgáljuk, hogy az ott élők milyen forrásokból tájékozódnak az állattartással és az állatvédelemmel kapcsolatos kérdésekben. Tereptapasztalataink alapján ezekben a közösségekben a közszolgálati televízió és rádió továbbra is jelentős információforrás.
A szociálisan hátrányos helyzetű háztartások egy részében a fizetős televíziós, streaming- vagy egyéb előfizetéses tartalomszolgáltatásokhoz való hozzáférés korlátozottabb. Emiatt különös jelentősége van a széles körben hozzáférhető közszolgálati csatornáknak. Tapasztalataink szerint az M1, az M2, a Duna, az M4, valamint rádiós oldalon a Kossuth Rádió azok közé a felületek közé tartoznak, amelyeken keresztül ezek a társadalmi csoportok érdemben elérhetők.
Ez az állatvédelmi szemléletformálás szempontjából kiemelt lehetőség.
A felelős állattartással kapcsolatos információk nem kizárólag azokhoz juthatnak el, akik tudatosan keresnek állatvédelmi vagy állattartási tartalmakat az interneten. A közmédia segítségével azok is megszólíthatók, akikhez civil szervezetek közösségimédia-felületei, célzott online kampányai vagy más kommunikációs csatornái csak korlátozottan jutnak el.
Ehhez azonban nem elegendő ugyanazt a tartalmat minden társadalmi csoport számára változatlan formában közvetíteni.
A tartalom kialakításánál figyelembe kell venni:
• a célcsoport mindennapi élethelyzetét;
• az információhoz való hozzáférés módját;
• az eltérő előzetes ismereteket;
• a közérthetőséget;
• a gyakorlatban alkalmazható információk szükségességét;
• valamint azt, hogy a kommunikáció ne legyen megbélyegző vagy kioktató.
Az állatvédelem területén ezért olyan rövid, világos és gyakorlatias közszolgálati tartalmakra is szükség van, amelyek például a megfelelő tartási körülményeket, az ivartalanítás jelentőségét, a veszettség elleni oltást, az állatok szaporulatának megelőzését, a kölyökállatok ellátását, az állat betegsége esetén követendő alapvető lépéseket vagy az elérhető helyi segítségnyújtási lehetőségeket mutatják be.
A közszolgálati médiának ezen a területen különösen fontos társadalmi kiegyenlítő szerepe lehet: olyan tudáshoz biztosíthat hozzáférést, amelynek megszerzése egyébként részben az egyén anyagi helyzetétől, digitális hozzáférésétől vagy információkeresési képességétől függne.
A hátrányos helyzetű társadalmi csoportok jobb reprezentációja ezért nem pusztán több róluk szóló műsort jelent. Azt is jelenti, hogy nekik is készül tartalom, az általuk ténylegesen használt csatornákon, az ő élethelyzetükhöz igazított módon, megfelelő szakmai színvonalon és emberi nyelven.
Az állatvédelmi prevenció szempontjából ez különösen fontos, mert éppen azokban a térségekben és közösségekben lehet a közmédia az egyik legerősebb szemléletformáló eszköz, ahol más kommunikációs csatornák elérése korlátozott.
c. Említsen ide vonatkozó jó hazai vagy nemzetközi példákat, médiatartalmakat, gyakorlatokat.
A benyújtó szervezetek e kérdésben nem kívánnak konkrét médiapéldát megjelölni. A civil szektorhoz kapcsolódó együttműködési gyakorlatok között ugyanakkor értékesnek tartjuk azokat a modelleket, amelyek átlátható civil infrastruktúraszervezetek és ernyőszervezetek közreműködésével segítik a hiteles szereplők, ügyek és társadalmi tendenciák feltérképezését.
8. Platform- és archívumstratégia
a. Milyen tartalmaknak milyen platformokon kell jelen lennie (lineáris, online, közösségi, nemzetközi platformok)?
A tartalom platformját elsősorban a célcsoport és a tartalom funkciója alapján célszerű megválasztani. A lineáris televízió és rádió továbbra is fontos az idősebb, illetve hagyományos médiából tájékozódó közönség elérésében. Az online és közösségi platformok a fiatalabb korosztály, valamint a gyorsan kereshető, megosztható és visszanézhető tartalmak szempontjából nélkülözhetetlenek.
Az állatvédelmi edukáció esetében különösen előnyös a többplatformos működés: ugyanaz a szakmai üzenet hosszabb televíziós vagy rádiós formában, rövid közösségi médiás videóban, cikkben, infografikában vagy podcastban is megjelenhet.
Az egzotikus állatokkal kapcsolatos edukáció különösen alkalmas többplatformos feldolgozásra. A részletesebb fajbemutatók, szakértői beszélgetések és ismeretterjesztő műsorok mellett rövid digitális formátumok is készülhetnek, amelyek már az állat beszerzése előtt a legalapvetőbb kérdésekre irányítják a figyelmet, például meddig él az adott faj, mekkorára nő, milyen környezetre és ellátásra van szüksége, milyen költségekkel jár a megfelelő tartása, és biztosítható-e számára hosszú távon a szükséges szakellátás.
b. Milyen szerepet kaphat az archívum és a mesterséges intelligencia a tartalmak feldolgozásában, hozzáférhetővé tételében és hasznosításában?
A közmédia archívuma jelentős közösségi tudásvagyon. Különösen az oktatási és ismeretterjesztő tartalmak esetében fontos, hogy azok ne csak egyszeri sugárzásként létezzenek, hanem jól kereshető, témák szerint rendezett és később is használható formában hozzáférhetők legyenek.
A mesterséges intelligencia hasznos eszköz lehet a kereshetőség, címkézés, tartalomfeldolgozás, archiválás és hozzáférhetőség javításában. Ugyanakkor a szakmai tartalom hitelességéért, aktualitásáért és felhasználásáért egyértelmű emberi és szerkesztői felelősséget kell fenntartani.
c. Milyen szerepet töltsön be a közösségi média a közmédia működésében?
A közösségi média ne önálló, a közszolgálati tartalomtól elszakadó kommunikációs tér legyen, hanem a közmédia tartalmainak elérését, terjesztését és a fiatalabb célcsoportok megszólítását segítő platform.
Fontos, hogy a közösségi médiára optimalizált tartalom rövidebb és dinamikusabb formája ellenére is ugyanazokat a hitelességi és szakmai követelményeket teljesítse, mint a lineáris közmédia tartalmai.
9. Médiapiaci ökoszisztéma
a. Hogyan működjön együtt a közmédia a piacon jelen lévő egyéb médiaszereplőkkel – hol van tér együttműködésre, és hol kell egyértelműen elhatárolódnia a piaci szereplőktől?
A közmédia együttműködhet más médiaszereplőkkel közérdekű információk, oktatási és társadalmi tartalmak terjesztésében, miközben saját közszolgálati küldetését és szerkesztői felelősségét meg kell őriznie.
A közmédia különleges feladata éppen ott jelenik meg, ahol a piaci logika önmagában nem biztosít megfelelő nyilvánosságot: kisebb civil szervezetek, regionális ügyek, megelőző és edukációs tartalmak, valamint olyan társadalmi problémák esetében, amelyek nem feltétlenül generálnak magas nézettséget, mégis közérdekűek.
Az MTI ezen a ponton hidat képezhet a közmédia és a szélesebb médiapiac között, ha a társadalmilag releváns civil hírek számára átlátható és szakmailag szerkesztett belépési lehetőséget biztosít.
10. Záró kérdés, további témák
a. Van-e olyan szempont, amelyet a fenti kérdések nem érintettek, de Önök szerint elengedhetetlen a döntéshozók számára?
A fenti kérdéskörök mellett több olyan, valamennyi területet átfogó szempontot tartunk fontosnak, amely meghatározhatja, hogy a közmédia megújulása a gyakorlatban is képes-e tartós társadalmi értéket teremteni. Ezek közül kiemelt jelentőségűnek tartjuk a civil és szakmai tudás intézményes becsatornázását, a szemléletformálás folyamatosságát, a területi és társadalmi célzást, a szakmai pluralitást, valamint a társadalmi hatás visszamérését.
1. A civil társadalom és a közmédia közötti intézményes kapcsolatrendszer
Kiemelten fontosnak tartjuk a civil társadalom és a közmédia közötti intézményes, átlátható és minden releváns szereplő számára hozzáférhető kapcsolatrendszer kialakítását. A kisebb civil szervezetek számára jelenleg komoly akadály, hogy nem rendelkeznek professzionális kommunikációs apparátussal, PR-ügynökséggel vagy kialakult sajtókapcsolati hálóval, és sok esetben azt sem tudják, milyen csatornán juttathatnak el egy társadalmilag fontos történetet, szakmai információt vagy helyi problémát a közmédiához.
A közmédia társadalmi látótere akkor lehet valóban széles, ha nem kizárólag a már ismert, nagy kommunikációs kapacitással rendelkező szervezetek és szereplők jutnak el hozzá. Szükséges ezért olyan nyitott és átlátható belépési pontok kialakítása, amelyek lehetővé teszik, hogy civil szervezetek, szakmai ernyőszervezetek, helyi közösségek és gyakorlati szakemberek releváns témákat és jó gyakorlatokat juttathassanak el a szerkesztőségekhez.
Ennek eszközei lehetnek:
• nyilvános civil és szakmai kapcsolattartási pontok;
• egyszerű online civil témabeküldő vagy hírbeküldő felület;
• az MTI-n belül civil hírek befogadására és szerkesztett továbbítására alkalmas, világos rendszer;
• regionális civil és szakmai kapcsolattartói háló;
• rendszeres témabörzék, szerkesztőségi–civil szakmai egyeztetések és médiatalálkozók;
• tématerületenként kialakított, több szereplőre épülő szakértői kapcsolati kör.
Ezek a mechanizmusok nem jelenthetnek automatikus médiamegjelenést, és nem vehetik át a szerkesztői döntéshozatalt. Céljuk az egyenlőbb hozzáférés, a társadalmilag releváns ügyek becsatornázása és a közmédia társadalmi látóterének szélesítése.
2. A közszolgálati szemléletformálás folyamatossága
A társadalmi problémák jelentős része nem kezelhető alkalmi kampányokkal vagy egy-egy kiemelt tematikus nappal. Ez különösen igaz az állatvédelemre, ahol a felelős állattartással, a megelőzéssel, az állatok szükségleteivel és az ember–állat együttélés szabályaival kapcsolatos tudás hosszú távú, következetes közvetítést igényel.
Fontosnak tartjuk ezért, hogy az edukációs és szemléletformáló tartalmak a közmédia működésének állandó részét képezzék. Ennek része lehet egy előre tervezhető éves vagy szezonális tematikus rendszer is, amely időben készül az ismétlődő állatvédelmi, állatjólléti és természetvédelmi helyzetekre: például az ivarzási és szaporodási időszakokra, a szélsőséges időjárásra, a fokozott vadmozgásra, a veszettség elleni vakcinázás időszakaira, a költési és ellési időszakokra, illetve más, helyi szinten jelentkező kockázatokra.
A közszolgálati érték sok esetben éppen abban áll, hogy a megfelelő információ nem a probléma után, hanem előtte érkezik meg.
3. Szakmai pluralitás és a kizárólagos reprezentáció kerülése
Az állatvédelem sokszereplős és több szakterületet érintő rendszer. Magában foglal társállatvédelmi, vadállatvédelmi, természetvédelmi, állategészségügyi, etológiai, jogi, önkormányzati, hatósági és civil szempontokat is. Egy ilyen terület hiteles médiabeli reprezentációja ezért nem épülhet tartósan egyetlen szervezet, intézmény vagy szereplő álláspontjára.
A megfelelő szakértő kiválasztásának mindig az adott témához szükséges tudáshoz és gyakorlati tapasztalathoz kell igazodnia. A szakmai pluralitás nem azt jelenti, hogy minden kérdésben minden szereplőt meg kell szólaltatni, hanem azt, hogy egy sokszínű szakterület egészét ne egyetlen szereplőn keresztül értelmezze a közmédia. A hiteles tájékoztatás egyik feltétele, hogy többféle gyakorlati és szakmai tapasztalat bekerülhessen a szerkesztőségi látótérbe.
4. Területi és társadalmi célzás
A közmédia országos jellege mellett fontos annak felismerése, hogy sem a társadalmi, sem az állatvédelmi problémák nem egyformán jelentkeznek az ország egész területén. Más információkra és hangsúlyokra lehet szükség egy nagyvárosi környezetben, egy külterületi vagy tanyás térségben, egy erdős vagy vadban gazdag területen, illetve egy szociálisan hátrányos helyzetű településrészen.
Ugyanez igaz a célcsoportokra is. A közszolgálati tartalomnak ezért nemcsak országosan egységes üzenetekben, hanem területileg és társadalmilag releváns információkban is gondolkodnia kell. A közérthetőség és a célcsoporthoz igazítás ugyanakkor nem jelenthet alacsonyabb szakmai minőséget: ugyanazt a hiteles tudást kell olyan formában közvetíteni, amely az adott közösség számára ténylegesen érthető, hozzáférhető és használható.
5. A közmédia mint prevenciós és korai figyelemfelhívó rendszer
A közmédia társadalmi értékét jelentősen növelheti, ha bizonyos területeken nem csupán utólagos hírszolgáltatóként működik. A regionális és helyi média különösen alkalmas arra, hogy előre jelezhető kockázatok esetén rövid, célzott és időben érkező információkat közvetítsen.
Az állatvédelemben ilyen lehet például a fokozott vadmozgás és közúti vadveszély, a veszettség elleni vakcinázás és az ehhez kapcsolódó korlátozások, a szélsőséges időjárás, egyes fajok szaporodási vagy utódnevelési időszaka, helyi állategészségügyi helyzetek, illetve valamely térségben jelentkező speciális ember–állat konfliktus. A közmédia ebben az értelemben nem egyszerűen tájékoztat, hanem megelőző közszolgáltatást nyújt.
6. Visszacsatolás és a társadalmi hatás mérése
A közszolgálati tartalom sikerét nem kizárólag nézettségi adatok alapján érdemes értékelni. Szükség van olyan visszacsatolási rendszerre is, amely megmutatja, hogy az adott tartalom eljutott-e a célzott társadalmi csoporthoz, érthető és használható volt-e, növelte-e a témával kapcsolatos ismereteket, csökkentette-e a téves információk jelenlétét, illetve hozzájárult-e valamely kívánatos társadalmi magatartás erősödéséhez.
Ebben a helyi közösségek, civil szervezetek és szakmai partnerek visszajelzései különösen értékesek lehetnek. A rendszeres visszacsatolás lehetővé tenné, hogy a közszolgálati kommunikáció ne statikus legyen, hanem a társadalmi változásokhoz és a valós információs szükségletekhez folyamatosan alkalmazkodjon.
7. Ne csak problémákat, hanem használható tudást is közvetítsen
A médiában természetéből fakadóan nagyobb figyelmet kapnak a rendkívüli, konfliktusos és érzelmileg erős események. A közmédia egyik sajátos feladata éppen az lehet, hogy ezt kiegyensúlyozza. Az állatvédelemben nem elegendő bemutatni egy súlyosan bántalmazott állatot, egy túlterhelt menhelyet vagy egy konfliktust. Ugyanilyen fontos annak elmagyarázása, mi vezetett a problémához, hogyan lehetett volna megelőzni, milyen rendszer működik mögötte, hová fordulhat az állampolgár, mit tehet helyesen egy hasonló helyzetben, és milyen működő megoldások léteznek.
A közmédia így nem pusztán eseményeket közvetít, hanem értelmezési keretet és használható társadalmi tudást ad.
A közmédia megújulásának valódi eredménye ezen a területen nem pusztán több állatvédelmi tartalom lenne. A cél az, hogy a hiteles tájékoztatás, az oktatás, a megfelelő időzítés és a szemléletformálás révén kevesebb olyan állatvédelmi probléma keletkezzen, amelyet később az államnak, az önkormányzatoknak vagy a civil szervezeteknek kell kezelniük.
Összességében olyan közmédiát tartunk kívánatosnak, amely nemcsak megmutatja a társadalomban már kialakult problémákat, hanem képes felismerni, hogy különböző társadalmi csoportokat, különböző területeken és különböző élethelyzetekben más-más módon kell megszólítani. Az állatvédelem ezen a területen jó példája annak, hogy a közszolgálati média társadalmi hatása túlmutathat a hagyományos hírszolgáltatáson: hiteles tudással, megfelelő időzítéssel és megfelelő eléréssel hozzájárulhat ahhoz is, hogy a problémák egy része létre se jöjjön.
Állatvédők Érdekvédelmi és Szakmai Szövetségének tagjai:
Állatmentő Szolgálat Alapítvány (alapító tag)
Ébredő Bolygó Alapítvány (alapító tag)
Hangya Közösség Alapítvány (alapító tag)
A Remény Rabjai Állatvédő Egyesület Túrkeve
Agenor Civil Állatvédő Egyesület
Élethang Természetvédő és Állatmentő Alapítvány
Gedeon Állatvédő Alapítvány
Győri Puha Praclik Egyesület
Kóbor Mancsok Mentéséért Közhasznú Alapítvány
Kóborka Túri Állatvédők Közhasznú Egyesülete
Kilenc Élet Alapítvány
Kincses-Sziget Állatotthon Alapítvány
Kutyaovi Állatvédő Egyesület
Kutyások a XV. kerületért Közhasznú Állatvédő Egyesület
Lajka Állatvédő Alapítvány
Magyar Tengerimalac-védő Közhasznú Egyesület
Újhold Állatélelmezési és Állatvédelmi Egyesület
Zsufi Cicamenedéke Állatvédő Alapítvány
Egzotikus Állatokat Védők Szakmai Szövetségének tagjai:
WeFeNn Alapítvány
Magyar Tengerimalac-védő Közhasznú Egyesület
Együtt a Kisállatokért Alapítvány
Papagájvilág Alapítvány
Minden Állatért Alapítvány
Budapest, 2026.08.20.
(a honlapon található kép forrása: MTI)